Az antidiszkriminációs elvek széles körben kerültek meghatározásra a magyar jogrend-szerben. Alappillérként tekinthetünk Magyarország Alaptörvényére, amely a XV. cikkben garantálja az alapvető jogokat bármely megkülönböztetés nélkül. Az ágazati jogszabályok körében is általános érvényű az egyenlő bánásmód elve. Többek között a munka törvény-könyve is rendelkezik az egyenlő bánásmód követelményéről. A polgári törvénykönyv a személyiségi jogok védelme alatt nevesíti a személyek hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó szabályokat.
Annak ellenére, hogy a törvényi keretrendszer kötelezettségének eleget téve megfelel az Irányelvnek, és a jogszabályok garantálják az egyenlő bánásmód követelményét, a sok-szor kétértelmű szabályozás, a jogtudatosság hiánya, valamint a törvény hatálya alól fel-mentett bizonyos jogviszonyok mindenképpen kihívást jelentenek a romákkal szembeni diszkrimináció küzdelmében. A jogtudatosság alacsony és bizonyos jogviszonyok a törvény (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról) hatálya alól felmentettek.
Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosság a romák körében különösen alacsony. Az EU Alapjogi Ügynökségének (FRA) felmérése alapján a megkérdezett magyarországi romák 53%-a gondolja úgy, hogy nagyon elterjedt az etnikai származás alapján történő megkülönböztetés. Mivel a magyarországi jogszabályok minden ágazatban és minden szinten tartalmazzák a diszkrimináció tilalmát, azt is mondhatnánk, jogalkotás szinten minden rendben van. A 1990-es évek első feléhez képest számos civil javaslat, amely a diszkriminációt tiltó jog-szabályokat szorgalmazta, mára megvalósult. Ennek ellenére a cigány emberek az élet számtalan területén szenvednek el diszkriminációt, a rendőrségi gyakorlattól kezdve, a munkavállaláson, a lakhatáson át, az iskolai elkülönítésig és diszkriminációig.
Online tudásbázis