Intézmény-CHRISDIMEN Archives

Published: kedd, augusztus 11, 2020

A porajmos, parajmos vagy parrajmos (ejtsd: parajmosz) kifejezés a cigány nyelv egyik balkáni dialektusából származik, magyarországi lovari alakja pharrajimos. Eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”. A kifejezés magyar megfelelője: roma holokauszt. A roma holokauszt cigány nyelvű elnevezései még a samudaripe (sa: mind, összes; mudaripe: gyilkosság) és a kali trash (kali: fekete; trash: félelem). A porajmos a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte ugyan a porajmos, a cigány holokauszt tényét, de a cigányságot csak az 1990-es évek elején, Ian Hancock angliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték a náci rendszer áldozatai közé számítani. (wikipedia)

Published: kedd, augusztus 11, 2020

A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (NTFS) II (2014)2 elismeri, hogy a romák előítéletekkel szembesülnek. Sajnos „kölcsönös bizalomhiányról, agresszióról, előítéletek-ről” beszél, anélkül, hogy a felelősséget elsősorban és egyértelműen a többségnek tulaj-donítaná. A stratégia nem használja a cigányellenesség fogalmat, azonban a magyaror-szági civil társadalom és a tudományos körök is ritkán használják azt. A stratégia a romá-kat érintő előítéletek leküzdése mellet kötelezi el magát. Sajnos a stratégia „kétirányú tudatosság növelést és kommunikációt” hangsúlyoz, de felelősséget, feladatokat nem tu-lajdonít a többségnek.

Magyarországon nincs közjogi szerv, melynek kifejezett feladata lenne, hogy elemezze, és kezelje a cigányellenességet. Két, feladatokkal rendelkező közjogi szerv kerül említésre: a nemzetiségi ombudsman és az Országos Roma Önkormányzat. A gyűlölet-bűncselekmények kérdését a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. egyáltalán nem érinti, kivéve a No Hate Speech kampányt. Ennek megfelelően az intézke-dési terv sem rendel felelőst vagy forrást a téma mellé.

Az NTFS-ben megfogalmazottak szerint, fel kell hívni a figyelmet a roma kultúrára. 2013. óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma évente nyílt pályázati felhívást hirdet a Stratégi-ában megfogalmazott céloknak megfelelően. Az elmúlt években a romákról alkotott véle-mények megváltoztatását célzó legnagyobb országos kampány (2017) az „1956 cigányhősei” volt. A kampány egy nagyon fontos mérföldkő a romákkal kapcsolatos pozitív tár-sadalmi kép kialakítása szempontjából. Hosszú távú sikere és pozitív hatása érdekében azonban szükség van a rendszeres, hasonló léptékkel és koncepcióval rendelkező kampá-nyokra, valamint arra, hogy ezek a fővároson kívül a vidéki városokba is eljussanak.

Published: péntek, április 10, 2020

Genocídium vagy népirtás – egy etnikum (faji vagy vallási alapon elkülönülő csoport) tagjainak direkt vagy indirekt módon történő fizikai megsemmisítésére irányuló folyamat. Az indirekt módozat azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyek során valamilyen formában akadályozzák a csoport tagjait abban, hogy a létfenntartáshoz szükséges alapvető erőforrásokhoz hozzáférjenek. Használják a kulturális genocídium (etnocídium) fogalmát is, amely a kényszeren alapuló asszimilációt, vagyis azokat az erőszakos közpolitikákat fedi, amelyek célja megakadályozni egy csoport kulturális sajátosságainak a megnyilvánulását és újratermelését, a csoport tagjait más kulturális kifejeződési formák megnyilvánítására, azokkal történő azonosulásra késztetik.

A genocídium fogalmát a második világháború alatt vezette be a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakirodalom, Raphael Lemkin nevéhez kapcsolódik. 1946-tól kezdődően az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberiség elleni legnagyobb bűntényként jogilag kodifikálja, legelőször a Holokausztban vétkesek ellenében, és később még számos más esetben alkalmazták.

A genocídium kapcsán elkerülhetetlenül felmerül azon államok közvetlen felelősége, amelyek területén a kisebbségek iránti atrocitásokat elkövetik. Legtöbb szerző szerint minden genocídium az állam, a hatóságok aktív kriminális megnyilvánulását feltételezi. Az Allport által az előítéletesség intenzitás szerinti megnyilvánulási szintjeire kidolgozott tipológia lényege két jól elkülönülő dimenzióban ragadható meg: az egyik a megnyilvánulások tudatossága, a másik az államok felelőssége. Elmondható, az előítéletesség súlyosbodó megnyilvánulásai egyszerre feltételezik a cselekvők tudatos, célkövető viszonyulását és az állam növekvő felelősségét (azáltal, hogy nem védi megfelelőképpen a polgárait, vagy még súlyosabb esetekben, azáltal, hogy önmaga koordinálja, szervezi a gyűlölet motiválta cselekvéseket).

A megnyilvánulások tudatosságát illetően elmondható, hogy az előítéletes megnyilatkozások enyhébb formái olyan cselekvési és viszonyulási mintákat feltételeznek, amelyek során az alanyokra nem jellemző a magas fokú reflexivitás, vagyis a következmények átgondolása, felvállalása, célracionális követésük minimális. Számos esetben a verbalizáció, az elkerülés vagy akár a diszkrimináció is működhet egyfajta spontán társadalmi gyakorlatként, olyan megnyilvánulásként, amely mögött egyértelmű szándék volna tetten érhető. Viszont az erőszak különböző formái, a genocídium esetében a résztvevő szereplők előrevetítik a cselekedetik következményét, sőt megtervezik annak végrehajtását.

Elérhetőségek

Pardo Gyí Projekt

Intézmény-CHRISDIMEN

PORJAMOS

A létező cigányellenesség

Genocídium-fogalom

New item