Genocídium-fogalom
Genocídium vagy népirtás – egy etnikum (faji vagy vallási alapon elkülönülő csoport) tagjainak direkt vagy indirekt módon történő fizikai megsemmisítésére irányuló folyamat. Az indirekt módozat azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyek során valamilyen formában akadályozzák a csoport tagjait abban, hogy a létfenntartáshoz szükséges alapvető erőforrásokhoz hozzáférjenek. Használják a kulturális genocídium (etnocídium) fogalmát is, amely a kényszeren alapuló asszimilációt, vagyis azokat az erőszakos közpolitikákat fedi, amelyek célja megakadályozni egy csoport kulturális sajátosságainak a megnyilvánulását és újratermelését, a csoport tagjait más kulturális kifejeződési formák megnyilvánítására, azokkal történő azonosulásra késztetik.
A genocídium fogalmát a második világháború alatt vezette be a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakirodalom, Raphael Lemkin nevéhez kapcsolódik. 1946-tól kezdődően az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberiség elleni legnagyobb bűntényként jogilag kodifikálja, legelőször a Holokausztban vétkesek ellenében, és később még számos más esetben alkalmazták.
A genocídium kapcsán elkerülhetetlenül felmerül azon államok közvetlen felelősége, amelyek területén a kisebbségek iránti atrocitásokat elkövetik. Legtöbb szerző szerint minden genocídium az állam, a hatóságok aktív kriminális megnyilvánulását feltételezi. Az Allport által az előítéletesség intenzitás szerinti megnyilvánulási szintjeire kidolgozott tipológia lényege két jól elkülönülő dimenzióban ragadható meg: az egyik a megnyilvánulások tudatossága, a másik az államok felelőssége. Elmondható, az előítéletesség súlyosbodó megnyilvánulásai egyszerre feltételezik a cselekvők tudatos, célkövető viszonyulását és az állam növekvő felelősségét (azáltal, hogy nem védi megfelelőképpen a polgárait, vagy még súlyosabb esetekben, azáltal, hogy önmaga koordinálja, szervezi a gyűlölet motiválta cselekvéseket).
A megnyilvánulások tudatosságát illetően elmondható, hogy az előítéletes megnyilatkozások enyhébb formái olyan cselekvési és viszonyulási mintákat feltételeznek, amelyek során az alanyokra nem jellemző a magas fokú reflexivitás, vagyis a következmények átgondolása, felvállalása, célracionális követésük minimális. Számos esetben a verbalizáció, az elkerülés vagy akár a diszkrimináció is működhet egyfajta spontán társadalmi gyakorlatként, olyan megnyilvánulásként, amely mögött egyértelmű szándék volna tetten érhető. Viszont az erőszak különböző formái, a genocídium esetében a résztvevő szereplők előrevetítik a cselekedetik következményét, sőt megtervezik annak végrehajtását.
Online tudásbázis