Szakmai Tanulmányút: helyszín: Románia, Kolozsvár
A Max Weber Kutató Alapítvány és a Vidékkutató Egyesület, mint külföldi partnerek szakmai tanulmányutat szerveztek a magyarországi kutatóknak, melynek keretében a megvalósult kutatás gyakorlati eredményeinek hasznosulását szemrevételeztük az egyetemi mozgástérben. A szakmai grémium a romániai kutató kollégák vezetésével betekintést nyert a szociális ellátórendszer helyi sajátosságaiba és a kutatási eredmények véglegesítéséhez a krízishelyzetben lévő, hátrányos helyzetű fiatalokkal kapcsolatos ajánlások rögzítésére is sor került. A az elsődleges és a másodlagos célcsoportot érintő, romániai ifjúságszakmai kihívások és a helyi intézményi és szabályzási hasonlóságok és különbségek összegzése történt meg. Az alapvető, szociális fókusz rögzítésén túl következtetésként az ifjúság identifikációjával kapcsolatos kérdések kerültek elő. Az erdélyi kutatók munkájának eredményeképp a tanulmányút résztvevői számára nyilvánvalóvá vált: a magyarság arányának függvényében Erdély különböző régióiban eltérő mértékben tartják relevánsnak azt a kérdést, hogy mind a magyar, mind pedig a román nemzethez kötődnének. Minél nagyobb a románok aránya egy régióban, annál inkább jelentkezik a kettősség, a kettős kötődés az identitásban. Míg Székelyföldön, Gyergyóban nem releváns a kettősségre való reflektálás, addig az etnikailag vegyes közegekben, megoszlottak a vélemények. A dominánsan román többségű északerdélyi városokban, így Kolozsváron (ahol a magyarok aránya 20 százalék alatt van) a válaszadók körében inkább elfogadott a kettős nemzeti kötődés ténye, addig a nagyobb arányban magyarlakta (30-50 százalék között), de román többségű városokban is markánsan megjelenő kettős kötődéssel szemben azért megjelentek ellenvélemények, amelyek a csak magyar nemzeti kötődést hangsúlyozták, mint relevánst az identitásukban.

Online tudásbázis