Az etnocentrizmus antropológiai aspektusa
Az etnocentrizmus a kulturális különbségekhez való viszonyulásnak olyan módozata, amely a saját csoport életvitelét, értékrendjét és kulturális jellemzőit az egyetlen és abszolút viszonyítási alapnak tartja. A kulturális eltéréseket többnyire dichotóm és hierarchikus terminusokban (jó-rossz, szép-csúnya, normális-természetellenes, stb.) minősítik. A saját csoport normáit természetesnek, helyesnek minősítik, ezekhez viszonyítva a másik csoport kultúrájára jellemző normákat furcsának, immorálisnak vagy egyenesen természetellenesnek ítélik. Az etnocentrikus személy hajlandó a saját csoportjának az egyedülvalóságát felmagasztalni, többnyire ellenségesen viszonyul mindenhez, ami idegen, ami más, eltérő, azaz a többi csoporthoz tartozik.
Az etnocentrizmus mint jelenség bizonyos értelemben az előítéletesség szinonimája. Azok a tételek, amelyek az etnocentrizmust (tehát a mások iránti általánosult előítéletességet) egyetemesnek és bizonyos értelemben elkerülhetetlennek tartják, egyrészt a csoportelhatárolódási mechanizmusokra, másrészt pedig a szocializáció sajátosságaira hivatkoznak.
Az antropológia egyik korai tétele szerint az etnocentrizmus a csoportelhatárolódások univerzális velejárója, „az etnikumképződést minden történeti struktúrában kísérő jellegzetes tudati jelenség”. Tehát különböző időkben, társadalmakban, és kultúrákban általánosan jellemző, hogy a más csoportokra jellemző szokásokat, normákat, értékeket elutasítva próbálják biztosítani a csoporthoz való tartozás pozitív érzését, a pozitív csoportöntudatot. Amennyiben a csoportok nem értékelnék fel akárkontrasztív módon is (másokkal összehasonlítva) sajátos vonásaikat, beolvadásra, eltűnésre lennének ítélve, ami negatív, visszautasító, tartózkodó attitűdöket eredményez.
Ugyanakkor – legalábbis ezen perspektíva szerint – a társadalmi tanulás és a primer szocializáció sajátosságai is elkerülhetetlenül bizonyos szintű etnocentrizmust eredményeznek. A primer szocializáció során elsajátított tudás magától értetődő, természetes tudásként működik, az interiorizált normák, cselekvési modellek alternatíva nélkülinek tűnnek, és ez meghatározza a későbbi ismeretszerzés és információfeldolgozás sajátosságait. A későbbi megismerési folyamat a kulturális eltérésekre, különbségekre mindig bizonyos mértékű negatív tartalmú távolságtartással és visszautasítással reagál.
Online tudásbázis