Etnikai sztereotípiák
A PARDOGYI-kutatások tapasztalatai során megerősítést nyert: a kisebbségszociológiának az egyik, talán már közhelyszámba menő tétele, hogy etnikai sztereotípiáink forrását nem a másik etnikummal fenntartott viszonyok és tapasztalatok jelentik, hanem a saját etnikum. Vagyis a más csoportokra vonatkozó etnikai sztereotípia olyan kulturális termék, amely a saját csoporton (in-group) belül alakul ki, és az ebben a közegben történő szocializáció folyamatában sajátítjuk el. A más csoportokról szóló sztereotip tudást egyfajta hagyomány részeként, természetesen rendelkezésre álló tudásként kezelik az emberek és így tartalmuk magától értetődően igaznak minősül.
Az is nagyon fontos, hogy a sztereotip kép nem a mindennapi tapasztalatok valamiféle kollektív és spontán rendszerzése és szintézise, hanem sokkal inkább különböző elitek által kidolgozott és alakított képek lecsapódása. A régiónkban létező etnikai sztereotípiák mindenekelőtt azok a nemzetképek, nemzetreprezentációk, amelyeket a különböző domináns elitek fogalmaztak meg és terjesztettek.
A 19. század során mindenekelőtt a regény, majd a 20. században a publicisztika, a filozofikus igényű esszé, a tudományos igényű néplélektani fejtegetés meghatározóan alakította a különböző etnikumok reprezentációit. A sajtó, a tankönyvek, a kötelező olvasmányok számos ilyen képet átvettek és ezáltal a mások sztereotip képének hathatós terjesztési médiumainak bizonyultak. A másokról alkotott kép tartalmát illetően meghatározó az azt formáló csoportok szociális helyzete, funkciója és a többi csoporttal fenntartott hatalmi viszonyrendszeren belüli helyzete.
Online tudásbázis