Romák képviseletének reményei
Magyarországon jogi és formális szempontból a romák ugyanolyan jogokkal rendelkeznek a szavazást, illetve a közügyekben való részvételt illetően. Azonban bizonyos politikai as-piránsok, pártok és jelöltek szavazati joguk gyakorlásának korlátozott lehetőségével ren-delkeznek. Minthogy a magyarországi romák többsége mélyszegénységben él, szavazói minőségükben könnyen kihasználják őket.
A roma szavazókkal kapcsolatban bizonyos pártok és független jelöltek:
• „szavazatfogó ajándékként” osztogatott adományokkal igyekeznek megszerezni a romák szavazatait, valódi politikai biztosítékok vagy ígéretek helyett;
• sok esetben készpénzt adnak a szavazatért cserébe;
• a közmunka lehetőségéhez való hozzájutással próbálják direkt vagy indirekt módon zsarolni a roma szavazókat;
• tevőleges segítséget nyújtanak a roma szavazóknak, a szavazóhelyiségekbe való eljutáshoz;
• megkérik a közszolgálati alkalmazottakat, hogy készítsenek fényképet a szavazólapjaikról.
Az is elmondható, hogy a „Kisebbségi Roma Önkormányzati Rendszernek kellene biztosí-tania a romák politikai képviseletét már 20 éve, azonban a rendszer nem volt képes arra, hogy teljesítse küldetését. Inkább csak közigazgatási szervezetek halmazaként működött helyi szinten, amely nem képes képviselni a romák jogait országos szinten” – ezek a szer-vezetek nem helyettesíthetik a romák eredményes parlamenti politikai képviseletét Ma-gyarországon.
A romák önkormányzati testületekből való kiszorulása rendkívül sajnálatos és káros, hi-szen pl. a legintenzívebb szavazási hajlandóságot a roma közösségek az önkormányzati választásokon mutatják (70%).
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény szerint, ha a nem-zetiség nem szerzi meg a kedvezményes nemzetiségi mandátumot a nemzetiségi listáról a helyi nemzetiségi önkormányzatok által állított nemzeti listán, akkor azt a nemzetiséget nemzetiségi szószóló képviseli az Országgyűlésben. Míg a nemzetiségi és etnikai kisebb-ségek parlamenti képviseletét sokan adottnak tekintették a törvénykezési időszakban, ja-vasolt megoldás továbbra sem egyértelmű, és mindössze elméletben hatékony. A törvény szerint, azok a szavazók, akik egy nemzetiség tagjaiként vetetik névjegyzékbe magukat, kérvényük benyújtásakor kérvényezhetik, hogy a névjegyzékbe vételüket terjesszék ki az országgyűlési képviselőválasztásra is. Azonban, ha így tesznek, akkor csak a nemzetiségi listára adhatnak le szavazatot; pártlistára, az egyéni jelöltekre leadott szavazatuk mellett, pedig nem. Az önbevalláson alapuló nemzetiségi nyilvántartásba vétel is problematikusnak mondható. A 2014. évi országos választásokat megelőzően, főképp roma szervezetek til-takoztak a nyilvántartásba vétel ellen, amely általános távolmaradáshoz és a nyilvántar-tásba vétel elmaradásához vezetett. Végül, mindösszesen 14 271 roma nemzetiségű ál-lampolgár vetette nyilvántartásba magát az országos névjegyzékben a parlamenti válasz-tások idején.10 Jól látható, hogy ilyen számú regisztráció mellett egyetlen nemzetiségnek sem volt esélye arra, hogy elérje a nemzetiségi képviselői mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számát. A nemzetiségi mandátumok számításának módszere is problémás. minthogy a részvételi arány növekedése negatívan hat a nemzetiségi listáról történő mandátumszerzés esélyére.
Online tudásbázis