Területi leszakadás – út a deprivációhoz
A hazai területi folyamatokat a folyamatos népességcsökkenés mellett az erősödő területi koncentráció jellemzi. Folytatódik a leginkább elmaradott térségek kiürülése, amelyet az etnikai arányok átrendeződése kísér. A legnagyobb fogyást az utóbbi időszakban a felzárkózás politika legfőbb célterületei közé tartozó Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl szenvedte el, miközben a legfejlettebb Közép-magyarországi régió népessége nőtt. Az ország legnagyobb részén azonban a természetes fogyást még vándorlási veszteség is növelte.
Az önkormányzati rendszerrel együtt alakultak a koncentrálódó területi hátrányok kezelésére szolgáló, a hátrányos helyzetű településeket nevesítő jogszabályok, illetve az ezekhez kapcsolódó támogatási rendszerek. Jelenleg hatályos, a kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI.17) Korm. rendelet, mely 47 leghátrányosabb helyzetű kistérséget (LHH47), ezen belül 33 komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű (LHH33) kistérséget, valamint további 47 hátrányos helyzetű kistérséget jelöl ki.
2008-ban országos átlagban a lakások 95%-a rendelkezett vezetékes ivóvízzel, azonban Észak-Magyarország néhány leghátrányosabb helyzetű kistérségében, illetve egyes tanyás településszerkezetű dél-alföldi kistérségekben nem érte el a 80%-ot sem. A Mórahalmi kistérségben pedig mindössze 55,9% volt a vezetékes ivóvízhálózatra kötött lakások aránya. A közcsatorna-hálózatba kötött lakások aránya országosan 70% fölötti, ugyanakkor egyes kistérségekben 10% alatt marad. A vezetékes gázhálózatba kötött lakások aránya a Közép-magyarországi régióban a legmagasabb (85%) és a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb (60,4%).
A leszakadást jelzi, hogy amíg Közép-Magyarországon, Közép- és Nyugat-Dunántúlon minden ötvenedik, addig az északkeleti és délnyugati országrészben minden tízedik, egyes településeken minden ötödik lakos rendszeres szociális segélyben részesül. Az alacsony kihasználtság miatt 2003 óta több mint 230 településen szűnt meg az általános iskolai oktatás, ami leginkább Észak-Magyarország, Dél- és Nyugat-Dunántúl aprófalvas térségeit érintette. A kultúra intézményei közül a leginkább kiterjedt hálózatot alkotó könyvtárak száma mintegy kétharmadára csökkent, ami szintén a kistelepüléseket érintette hátrányosan.
A területi koncentrálódás folyamata a társadalmi-gazdasági problémák koncentrálódását is jelenti. A leghátrányosabb helyzetű vidékeken egyszerre vannak jelen a súlyos munkanélküliségi, szociális, egészségügyi problémák. A rossz munkaerő-piaci helyzet, a vállalkozások, munkalehetőségek hiánya eredője és következménye is a társadalmi zárványok kialakulásának. A leszakadás helyzeteinek átörökítéséről, az alacsony társadalmi mobilitási esélyekről, a foglalkoztathatóság alapjainak hiányáról tanúskodnak a hátrányos helyzetű területeken élők rossz képzettségi mutatói is.
Online tudásbázis