Elérhetőségek

pardogyi@gmail.com

Online tudásbázis

Kövess minket

Pardo Gyí Projekt

Projekt azonosító: EFOP-5.2.2-17-2017-00081
Projekt teljes neve: Társadalmi innovációt és transznacionális együttműködést célzó PardoGyi Projekt
Pályázati forma: USZT, támogatás intenzitása: 100%, támogatási összeg: 49.902.170,-Ft
Projekt kezdete: 2017.11.15, projekt vége: 2020.05.14.
Megvalósítási helyszín: 8860 Lulla, Petőfi Sándor út 4.
Konzorciumi vezető: Diótörés Alapítvány
Konzorciumi partner: Chrisdimen Vallás-és Társadalomkutató Alapítvány

Mi is a szociális munkások elsődleges szerepe? Kevesen vonják kétségbe, hogy a legfontosabb értékek a szociális munkában az egyén tisztelete és hogy az embert mint egészt kell vizsgálni. Ezt a gondolatot fejezi ki az is, hogy a gyakorlatban a szociális munkás szerepével kapcsolatban az igazi választóvonal ott húzódik, hogy képes-e magáévá tenni egy személyközpontú megközelítést, amely az embert saját élethelyzetének kontextusában egészként tekinti. Miközben más szakmák inkább az egyén életének egy-egy elemével foglalkoznak, mint például az egészség, oktatás, lakáskörülmények vagy jövedelem, a szociális munkás feladata, hogy az egész emberrel törődjön, és a különféle, egymással összefüggő kérdésekre keresse a válaszokat.

 

Ezen értékek és gyakorlati alapelvek alapján tart igényt a szociális munka arra, hogy külön hivatásként tekintsenek rá. A Seebohm-jelentés olyan módon kívánta megváltoztatni a szociális szolgáltatások rendszerét, hogy létrehozott volna egy nagy szervezeti egységet, ami egyrészt javított volna az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatás minőségén, másrészt hozzájárult volna a szociális munkások szakmai identitásának kialakításához is.   Az általánosan elfogadott nézet ma az, hogy a szociális munkások szakmai identitása nem annyira az intézményi és szervezeti környezeten múlik, sokkal inkább a szociális munkás szerep saját jól megkülönböztethető értékein és gyakorlatán.

A PARDOGYI projekt szakmai kollégiuma megegyezik az alábbiakban, miszerint bármely, a szociális munkások szerepét és funkcióit meghatározni kívánó kísérlethez elkerülhetetlen, hogy megválaszoljunk, vagy legalábbis feltegyünk egy alapvető kérdést: Mi a szociális munka? Elsősorban nem szemantikai problémákkal szeretnénk foglalkozni, bár érdekes az a nyelvi keret is, amelyben szociális munka mozog, és amire a későbbiekben még visszatérünk. Célunk inkább olyan meghatározások fellelése, amelyek a szociális munkát mint társadalmi jelenséget írják le.

 

Mindennek a logikája nagyon egyszerű. Anélkül, hogy rendelkeznénk néhány mindenki által elfogadott fogalommal arról, hogy miből is áll a szociális munka, szinte lehetetlen megmondani, mi lenne a szociális munkások feladata, milyen szakismeretekkel és tapasztalatokkal kellene rendelkezniük, milyen képzés a megfelelő számukra, és mi különbözteti meg a szociális munkát a többi szakmától.

 

Az eltérések annak kapcsán, hogy mit tekintünk szociális munkának, részben az a közötti jelentős különbségre vezethető vissza, hogy a szociális munkások saját bevallásuk szerint mit akarnak elérni, illetve mit képesek elérni azon intézményi keretek között, ahol dolgozniuk kell. Hasonló módon hozzájárulhat a különböző felfogások kialakulásához a pályára lépők várakozásai és a végzett munka során szerzett tapasztalatok közti eltérés. Végül magyarázatként szolgálhat, hogy a képző intézmények által kiadott oktatási anyagok (néhány kivételtől eltekintve) ritkán adnak választ arra, hogy miként is definiálható a szociális munka.

 

Majdnem lehetetlen megtalálni a szociális munka olyan definícióját, amit mindenki hajlandó elfogadni: „a szociális munka az, amit a szociális munkások csinálnak”. A szociális munka mindig is konkurens definíciók és gyakorlatok tárgya volt, és nem lehet elválasztani attól a társadalmi környezettől, amiben elhelyezkedik. A szociális munkát tehát inkább olyan egymással versengő és egymásnak ellentmondó diskurzusok összességének kell tekinteni, amelyek egy adott időpillanatban összetalálkoznak, és meghatározzák a szociális munka feladatainak keretét.

A PARDOGYI szakmai kollégiuma egyetért a tanulmányokban megerősített alapértékeivel: a szociális munka a minden emberrel vele született értékek és méltóság, illetve az ebből következő jogok tiszteletén alapul. A szociális munkásnak támogatnia és védelmeznie kell minden egyén fizikai, pszichológiai, érzelmi és spirituális integritását és jólétét. Ez annyit tesz, hogy:

  1. Tiszteletben kell tartani a szabad akarathoz való jogot – a szociális munkásnak tisztelnie és támogatnia kell az embereknek azon jogát, hogy saját döntéseket hozzanak, függetlenül attól, hogy milyen értékek szerint és milyen életet választanak, feltéve, hogy azok nem fenyegetik mások jogait és jogos érdekeit.
  2. Támogatni kell a részvétel jogát – a szociális munkásoknak elő kell segíteniük a szolgáltatásokat igénybe vevő emberek teljes bevonását és részvételét olyan módon, ami lehetővé teszi számukra, hogy minden szempontból alkalmassá váljanak az életüket befolyásoló döntésekre és tevékenységekre.
  3. Minden embert egészként kell kezelni – a szociális munkásnak az egész személlyel kell foglalkoznia, a családon, a közösségen, a társadalmi és természeti környezetén belül, és törekednie kell rá, hogy megismerje az adott személy életének minden aspektusát.
  4. Fel kell ismerni, és fejleszteni kell az erősségeket – a szociális munkásnak minden egyén, csoport és közösség erősségeire kell koncentrálnia, és ezáltal támogatnia kell további megerősödésüket.

 

Továbbá, a társadalmi igazságosság erősítése melletti elkötelezettségükön túl a szociális munkásoknak szembe kell szállniuk a negatív diszkrimináció minden formájával; fel kell ismerniük a megkülönböztetést, akár egyéni, családi vagy közösségi alapú; szembe kell szállniuk az igazságtalan gyakorlatokkal; a szolidaritás talaján kell dolgozniuk, szembeszállva minden olyan körülménnyel, amelyek hozzájárulnak a kirekesztéshez, a megbélyegzéshez vagy az elnyomáshoz, és a befogadó társadalom eléréséért kell tevékenykedniük.

Akadálymentesítés
Contrast