A csoportkontaktus elmélete azon túlmenően, hogy a kontaktusok eltérő gyakorisága és az előítéletesség közötti fordított arányosságot állítja, a kontaktusok azon jellegzetességeit is vizsgálja, amelyek teljesülése esetében az előítéletesség csökkenésének a valószínűsége is nő. Ezek a következők:
- Egyenlő státus a kontaktus helyzetében. Vagyis nem általában a társadalom szintjén létező egyenlő (politikai, gazdasági vagy megbecsültséggel kapcsolatos) csoportstátusról van szó, hanem a tényleges kommunikációs, cselekvési és kapcsolódási helyzetek konfigurációjáról, amelyben a résztvevők úgy érzik, hogy, az egyénileg vagy csoportként megfogalmazott státusigényeiknek megfelelően, méltányos módon kezelik őket.
- Kooperatív interdependencia vagy a közös célkitűzések kontextusában kialakult effektív együttműködési modellek. Ez olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a kontaktusba kerülő csoportok nem egymás rovására, hanem egymással együttműködve valósíthatják meg a céljaikat, tehát az együttműködésnek mindkét csoport számára értékelhető haszna van. Amint azt Sharif kutatásaiban kimutatta, az olyan esetek, amikor a viszonyok egyértelműen kompetitívek, vagy a kooperáció opcionális (vagyis a kooperatív interdependencia szempontjából, inkább semlegesnek definiálható a viszony) valószínűbb az előítéletek megerősödése, és a sztereotipizálás alapján működő csoportelkülönülés fokozódása.
- A helyzet csoportos interakcióként történő meghatározása. Valószínűbb az előítéletek csökkenése, ha az interakció során az egyének az adott etnikai csoport tagjaiként viszonyulnak egymáshoz, és nem úgy értelmezik a helyzetet, mint az interperszonális viszonyokon alapuló kontaktusok. Ugyanis a csoportidentitás felvállalása, és a másokhoz, mint csoporttagokhoz való viszonyulás során nagyobb a valószínűsége annak, hogy a tapasztalat során kialakított pozitív attitűdöt az egész csoportra nézve általánosítják. Amennyiben az egyének interperszonális kapcsolatként értelmezik a viszonyaikat, a tapasztalatok értelmezése az atipikus csoporttagság attribucióját eredményezheti. Vagyis amennyiben a kontaktus során az etnikai csoporttagság háttérbe kerül, a másik csoporthoz tartozókkal kialakított pozitív élmény inkább annak tudható be, hogy az egyén atipikus csoporttag és a kontaktus ezért volt sikeres.
4. A csoportos interakció értékét megerősítő normák érvényesülése. Azokról a makrotársadalmi és mikrokörnyezeti viszonyulásokról van szó, amelyek során a más csoportok tagjaival fenntartott kapcsolatokat minősítik. Ezek lehetnek bátorítóak, vagy legalábbis semleges-elfogadóak (nem vetik meg azokat, akik bizonyos kapcsolatokat alakítanak ki a más csoport tagjaival), de amennyiben az elmarasztalás és a megvetés azok osztályrésze, akik a más csoport tagjaival lépnek kapcsolatba, nem valószínű, hogy a kontaktus az előítéletek csökkenését fogja eredményezni.
Online tudásbázis