Elérhetőségek

pardogyi@gmail.com

Online tudásbázis

Kövess minket

Pardo Gyí Projekt

Projekt azonosító: EFOP-5.2.2-17-2017-00081
Projekt teljes neve: Társadalmi innovációt és transznacionális együttműködést célzó PardoGyi Projekt
Pályázati forma: USZT, támogatás intenzitása: 100%, támogatási összeg: 49.902.170,-Ft
Projekt kezdete: 2017.11.15, projekt vége: 2020.05.14.
Megvalósítási helyszín: 8860 Lulla, Petőfi Sándor út 4.
Konzorciumi vezető: Diótörés Alapítvány
Konzorciumi partner: Chrisdimen Vallás-és Társadalomkutató Alapítvány

A rendkívül alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő emberek száma ingadozásokkal bár, de emelkedést mutat. A gazdasági válság hatásait e számok – mivel az adatfelvétel korábban történt – még nem tükrözik, feltehető, hogy e népesség aránya emelkedni fog. E mutató által jelzett probléma súlyát érzékelteti az alacsony munkaintenzitású háztartások körében a gyermekes családok európai összehasonlításban igen magas aránya Magyarországon: 55,6%; Csehország: 51,4%; Szlovákia: 50,8%; Lengyelország: 46,3%; EU27: 49,2%:. (Forrás: EUROSTAT munkaanyag a Szociális Védelmi Bizottság Indikátor munkacsoportja számára, 2010. május 27.)

Magyarország esetében – az alacsony foglalkoztatási szintből adódóan – igen jelentős e népesség aránya, összesen 870 ezer főt érint a 60 év alattiak közül a 2009-es adatok szerint. Ez a teljes népesség 11,3%-a. Közülük kb. 590 ezer fő gyermekes családban él, a 0–17 éves gyermekek közül pedig kb. 300 ezer él ilyen családban. Idősoros adatok a gyermekes háztartásokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésünkre, azonban azt valószínűsíthetjük, hogy a gyermekek egyre nagyobb aránya születik és nő fel olyan háztartásban, ahol senki nem dolgozik, beavatkozások nélkül ez mind a szegénységi, mind a foglalkoztatási mutatók romlását idézi elő. Ugyanakkor sokan élnek közülük olyan gyermektelen háztartásban, ahol az egyik háztartástag 60 év feletti.

Az inaktív emberek között nagy arányban fordulnak elő az alacsony iskolai végzettségűek, a megváltozott munkaképességűek, a kistelepüléseken, hátrányos térségekben élők, és a romák. A munkaerő-piacra jutás fő akadályai: a regionálisan egyenlőtlen munkahely-kínálat, rugalmatlan munkaerőpiac, alacsony iskolázottság, tartós munkanélküli létből fakadó motiváltsági problémák, gyermekek, egyéb gondozásra szoruló hozzátartozók gondozási szolgáltatásainak hiánya.

Az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó magyar vállalás meghatározásához alkalmazott mutatószámon már látható – különösen a már a gazdasági válság jeleit is viselő 2009-es adaton –, hogy elsősorban a gyermekes háztartások jövedelmi pozíciója romlott.

A szegénységi küszöb alatt élő gyermekes háztartások aránya a vizsgált időszakban végig az uniós átlagnál kedvezőbb volt ugyan, és meglehetős stabilitást mutatott (kivéve a 2006. évi adatot, melyet nagy eltérése miatt fenntartásokkal kell kezelnünk), ám a környező országok közül 2009-ben Csehország (10,5%) és Szlovákia (13,4%) is lényegesen jobb értéket mutatott. A legutolsó, 2009-es 17%-os értékünk – feltehetően már a gazdasági válság jeleként – a helyzet rosszabbodását jelzi.
A gyermekek érintettségét jelzik az életkori bontás szerinti adatok is, 2009-ben a gyerekek 21%-a, mintegy 380 ezer gyermek élt szegénységben. A jövedelmi szegénység és a szegénységi kockázat egyaránt csökken az életkor előrehaladtával.

Az Unió tagállamai közül az utóbbi két évet tekintve Magyarországon a legnagyobb a különbség a gyermekes és a gyermek nélküli háztartások jövedelmi szegénysége között. Az Európai Unióban azon 5 ország közé tartozunk, amelyekben a legnagyobb a távolság a népesség és a gyerekek szegénysége között, a gyerekek rovására. A gyerekszegénység egyik kiemelt oka a szülők munkanélkülisége. A munkanélküli háztartásokban élő gyermekek aránya Magyarországon 14% (255 ezer fő), ez az EU-ban a második legmagasabb arány. A szegény gyermekek 60%-a inaktív, illetve alacsony munkaintenzitású családokban él.

A szegénységi mutatókkal kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy a társadalmi juttatások szegénységcsökkentő hatását tekintve 2009-ben uniós összehasonlításban igen jól állt Magyarország. A pénzbeli juttatásoknak Magyarországon – a többi uniós országgal összevetve – jelentős jövedelemkiegészítő hatásuk van. Az alacsony jövedelműek bevételeinek számottevő része származik a pénzbeli juttatások rendszereiből. A társadalmi juttatások figyelembe vételével, illetve azok nélkül számított szegénységi rátákat tekintve megfigyelhető, hogy az utóbbi években (2005 óta) messze az uniós átlag felettiek, a skandináv országokéinak megfelelőek mutatóink.

A sztereotip reprezentációk és az előítéletességgé szerveződött visszautasító attitűdök rendszere nem marad meg a megismerési torzítások és a negatív érzelmek szintjén, hanem meghatározóan befolyásolja a társadalmi cselekvések, viszonyulások szerveződését.

Ez alapszinten abban nyilvánul meg, hogy a személyes jellegű interakciók (barátkozás, párválasztás, stb.) etnikailag is meghatározottá válnak, de ezen túlmenően abban is, hogy a szűkös erőforrások (anyagi javak, társadalmi befolyás, státus, stb.) elosztása során az etnikai hovatartozás jelentős ismérvvé válik. Vagyis az egyének etnikai ismérvek mentén is döntenek, előnyben részesítve a saját csoporthoz tartozó személyeket, hátrányosan megkülönböztetve a más etnikai csoporthoz tartozókat.

Tulajdonképpen ez az etnikai diszkrimináció lényege: személyek hátrányos megkülönböztetése a más etnikai csoporthoz való tartozásuk alapján. Megjegyzendő, hogy nem minden olyan eset, helyzet minősül diszkriminációnak, amelynek során az egyének preferenciálisan viselkednek a saját csoport irányába, és ezáltal megrövidítik a más csoportokhoz tartozókat.

Ennek a kifejtése érdekében induljunk ki a diszkrimináció terminus latin gyökereiből, a discrimo terminusból, amelynek eredeti jelentése elválasztani, elkülöníteni, megkülönböztetni. Ezt a nagyon általános jelentést figyelembe véve, a mindennapi életre jellemzően gyakran diszkriminálunk, megkülönböztetően viszonyulunk különböző kategóriákhoz. Számos esetben választunk személyek között és ezen preferencialitások alapja gyakran lehet etnikai: sokszor azzal jár, hogy egyes személyeket előnyben részesítünk, ezáltal pedig mások hátrányos helyzetbe kerülhetnek.

Ebből következik, hogy a diszkrimináció fogalma, úgy ahogyan azt jelenleg használjuk, nem akármilyen megkülönböztetést, hanem egy adott normarendszer viszonylatában elfogadhatatlannak minősülő preferenciális választást jelent.

Akadálymentesítés
Contrast