Elérhetőségek

pardogyi@gmail.com

Online tudásbázis

Kövess minket

Pardo Gyí Projekt

Projekt azonosító: EFOP-5.2.2-17-2017-00081
Projekt teljes neve: Társadalmi innovációt és transznacionális együttműködést célzó PardoGyi Projekt
Pályázati forma: USZT, támogatás intenzitása: 100%, támogatási összeg: 49.902.170,-Ft
Projekt kezdete: 2017.11.15, projekt vége: 2020.05.14.
Megvalósítási helyszín: 8860 Lulla, Petőfi Sándor út 4.
Konzorciumi vezető: Diótörés Alapítvány
Konzorciumi partner: Chrisdimen Vallás-és Társadalomkutató Alapítvány

A kifinomult vagy latens (indirekt) előítéletességre jellemző:

  1. a más csoport(ok) iránti pozitív érzelmek hiánya, a semleges távolságtartás folyamatos kihangsúlyozása, ami nemegyszer együtt jár a szélsőséges ideológiai pártok valamilyen mértékű támogatásával;
  2. a kulturális különbségek társadalmi hatásának folyamatos kihangsúlyozása és jelentőségének az eltúlzása;
  3. egyfajta tradicionalista konzervatív életszemlélet (például nagy mértékű egyetértés olyan jellegű kijelentésekkel, hogy „mindenki csak ott lehet igazán boldog, ahol az ősei születtek és éltek”);
  4. nyíltan nem tagadják a differenciált kezelést, a diszkrimináció jogosultságát, de vitatják a különböző esélyegyenlőséget és sajátos kisebbségi jogokat támogató intézkedéseket, azt állítván, hogy ezek következtében a saját érdekeik sérülnek.

A kifinomult előítéletesség olyan viszonyulás, megnyilvánulás, amely leginkább a bigott előítéletes típusához hasonlítható. A jelentős különbség az, hogy a kifinomult előítéletesség nem egyszerűen formális konformálódás (behódolás) egy toleráns vélekedés- vagy cselekvésmintához, hanem egy adott etnikai közösség visszautasítása, amely nem mond ellent a toleráns világkép alapvető téziseinek.

Románia népességének mintegy 14,5 százaléka teljes mértékben vagy részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy a nem román nemzetiségű embereknek el kellene távozniuk Romániából. A népesség ekkora hányadára volt jellemző a klasszikus, leplezetlenül kifejezett kisebbségellenes előítéletesség. Ám amennyiben néhány más kérdésre adott választ a kifinomult előítéletesség indikátoraiként értelmezünk, akkor már teljesen más az összkép. A népesség 30,4 százaléka ért egyet azzal, hogy „a románoknak nem kellene vegyülniük más nemzetekkel”, a román nemzetiségűek 20 százaléka véli úgy, hogy a romániai kisebbségek túlzottan sok jogosítvánnyal rendelkeznek.

A 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint nemzetiségi hovatartozás alapján 190 ezren vallották magukat cigánynak, míg a reprezentatív cigány vizsgálatok eredményei alapján a kutatók 1971-ben 320 ezer fő körülire, 1993-ban 468 ezer körülire, 2003-ban pedig mintegy 570 ezerre becsülték a cigányok számát. Ez az ország teljes népességéhez viszonyítva közel 5,5 százalékos arányt jelentett. A 2003-asnál frissebb kutatási adatok egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Kutatói becslések a romák számát 2010-es évekre 650–750 ezer közé teszik, hozzátéve, hogy: „a roma népesség biztosan nem haladja meg az egymillió főt, és bizonyosan nagyobb, mint 700 ezer fő.

A cigányság életkori összetétele lényegesen fiatalabb népességet mutat, mint a nem cigány népességé. A romák között a 0-14 évesek aránya 36,8%, míg a nem-roma népességen belül ez az arány 15,4%.
A cigányság területileg egyenetlenül helyezkedik el az országban. Az ország több megyéjében a teljes lakossághoz viszonyított arányuk 3 százalék alatt marad, miközben Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében a 15 százalékot közelíti. Ráadásul a területi különbségek kisebb területi egységekben mérve szélsőségesek: számos településen, településcsoportban a lakosság többségét a cigányság alkotja.
A romák több mint 60%-a vidéken, falusias környezetben, többnyire szegregátumokban, igen rossz lakáskörülmények között él. Mintegy száz olyan település van az országban, amely végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, további kettőszáz településen látszólag megállíthatatlan folyamatok nyomán minden valószínűséggel a közeljövőben fog kialakulni ez a helyzet. A gettósodott, illetve gettósodó települések zöme az ország észak-keleti és délnyugati – jellemzően kistelepüléses szerkezetű – leszakadó, depressziós térségeiben található. Ennek következtében megfigyelhetők a térségi szintű gettósodás, a végletes szegregáció jelenségei is.

A cigány népesség foglalkoztatási rátája alig éri el a 20%-ot. A roma nők 10%-os foglalkoztatási aránya különösen aggasztó. Ehhez kapcsolódik a rendkívül rossz egészségi állapot (a romák átlagosan 10 évvel korábban halnak meg, mint a nem-romák), az alacsony iskolázottság (alig 20% jut el az érettségiig), valamint a telepszerű, komfort nélküli lakókörnyezet. Ezeken a területeken a bűnözés és etnikai hátterű konfliktusok erőteljesen jelen vannak. A roma népesség körében 2009-ben a szegénységi arány a 2000. évi szinthez közelít és eléri a 70%-ot.

Számos gazdasági-társadalmi folyamatot tapasztalunk, amelyek kedvezőtlenül érintik a leghátrányosabb helyzetű térségeket illetve társadalmi csoportokat. Nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony a foglalkoztatás, nem versenyképes az oktatás, veszélyesen nő a lakosság eladósodása. Ezek a folyamatok halmozottan érintik a roma lakosságot, aminek egyszerre oka és következménye a szegregáció, és a diszkrimináció, tehát ciklikusan újratermelődő, generációk között öröklődő jelenségről van szó.

A súlyos anyagi deprivációban élők számának alakulásán jól láthatók a gazdasági válság hatásai. Az utóbbi évek csökkenő trendje 2009-ben megfordulni látszik és 2006-os szintre emelkedik vissza, így az adatok alapján a súlyos anyagi depriváció a lakosság 20,3%-át, 2 061 ezer embert érint. A mutató 2008-ig egyértelmű csökkenést mutat (párhuzamosan valamennyi volt szocialista ország adataival), ugyanakkor még így is jelentős elmaradást tükröz az EU27 átlagától. E mutató jelentősen függ a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét változásától. Fontos, hogy a súlyos anyagi deprivációval érintett háztartásokban Magyarországon uniós összehasonlításban igen sok gyermek él.

A lakosság legnagyobb hányadának nincs lehetősége arra, hogy megtakarítson, ami abban is tükröződik, hogy Magyarországon a többség (75%) nem rendelkezik elegendő megtakarítással az esetlegesen felmerülő váratlan kiadások saját erőből való finanszírozására. Nincs még egy olyan tagja az Európai Uniónak, ahol ez az érték ilyen magas lenne (az EU27 átlag 2009-ben 35% volt). Vagyis a leszakadással veszélyeztetettek köre igen széles a magyar társadalomban, akár egy átmeneti jövedelem-kiesést előidéző élethelyzet – állás elvesztése, betegség, válás stb. – is tartós krízishelyzetet idézhet elő. Fontos és hatékony megközelítés tehát a prevenció, a leszakadás veszélyével fenyegetettek helyzetének megerősítése, a pénzügyi-gazdasági világválság tüneteivel küzdő családok esélyeinek növelése, az anyagi depriváció növekedésének megakadályozása.

A vizsgálatok meglehetősen egyértelműen rajzolják ki a szegénységet meghatározó társadalmi jellemzőket, a „szegénység profilját”. A kutatások alapján az átfogó ok a háztartások/családok alacsony munkaerő-piaci aktivitása mellett a szegénység szempontjából legmeghatározóbb társadalmi jellemzők:
– alacsony iskolai végzettség
– a roma származás
– a családok gyermekszáma, illetve a gyermekszegénység („a szegénység fiatal arca”: a szegények mintegy 30%-a 0–17 éves korosztályba tartozik),
– a rurális lakókörnyezet (a szegények több mint fele községekben él).

Akadálymentesítés
Contrast