Intézmény-CHRISDIMEN Archives - Oldal 9 a 23-ből

Published: vasárnap, április 28, 2019

2003-ban került bevezetésre az Integrációs Pedagógiai Rendszer (IPR), egy olyan pedagógiai keretrendszer, mely a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélykülönbségének kiegyenlítését hivatott érvényesíteni a hazai pedagógiai gyakorlatban. Az IPR-t alkalmazó intézményeket az Országos Oktatási Integrációs Hálózat támogatta szakmailag. Mára az általános iskolák negyede alkalmazza; és óvodák, középiskolák is bekapcsolódtak a módszertani alapú programba, amely összesen kb. 1600 közoktatási intézményt, 300 000 gyermeket (80 000 halmozottan hátrányos helyzetű tanulót és 20 000 halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket), és kb. 13 000 pedagógust érint. Az IPR-ről készült hatásvizsgálat azt mutatja, hogy a program általános javulást hozott a résztvevő iskolák diákjainak fejlődésében.

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának a hazai romák által beszélt romani és beás nyelvekre történő kiterjesztését a 2008. évi XLIII. törvény hirdette ki. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy az oktatás területén tett vállalások összhangban vannak a nemzeti és etnikai kisebbségi neveléssel, oktatással kapcsolatos jogszabályi előírásokkal. A cigány kisebbség óvodai illetve iskolai nevelésének, oktatásának formáit, tartalmi kereteit a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvéről és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelvéről szóló rendeletek szabályozzák. Az óvodai nevelés célja, hogy oly módon készítse fel a gyermekeket a sikeres iskolai előmenetelre, hogy tudatosan építsen a cigány kultúra és a többségi kultúra közötti különbözőségekre és hasonlóságokra.

Az Országos Roma Önkormányzatnak, illetve a cigány kisebbségi önkormányzatoknak – a kulturális-oktatási autonómia jegyében – iskola-fenntartási, és -alapítási jogaik vannak, saját iskolákat működtetnek. Az iskolai oktatás-nevelés biztosítja a cigány tanulók számára a cigányság kulturális értékeinek megismerését a cigányság helyzetéről, jogairól, szervezeteiről és intézményeiről szóló ismeretek oktatását. Ez a nevelési illetve oktatási forma számos településen eredményesen működik. Szükséges további garanciák biztosítása, melyek megakadályozzák, hogy a roma kisebbségi oktatás a kirekesztődés eszközévé váljon.

Published: vasárnap, április 21, 2019

A hátrányos helyzetű gyermekek óvodáztatását vizsgáló felmérések rámutatnak, hogy férőhelyhiány esetén elsősorban az ötödik életévüket betöltött gyermekeket, valamint azokat veszik fel, akiknek mindkét szülője dolgozik. Az alacsony iskolázottságú, munkanélküli vagy rokkantnyugdíjas szülők gyermekei esetében a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy nem jutnak be az óvodába. A roma kisgyermekek között lényegesen nagyobb arányban vannak olyanok, akik csak 5 évesen kezdenek óvodába járni, szemben a nem roma gyermekekkel, akiknek a többsége 3 évesen kezdi az óvodát. Óvodába a három-ötéves gyermekek közül országosan 88%, a roma gyerekek közül csak 42% jár. Különösen jellemző ez a hátrányos helyzetű településeken, térségekben, ahol helyenként súlyos óvodai férőhelyhiány is akadályozza, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek három éves koruktól igénybe tudják venni az óvodai nevelést.

2009-ben 926 településen nem működött óvoda, közülük mintegy 50 olyan település van, ahol az óvodás korosztály száma indokolná óvoda működtetését. A 25 fősnél nagyobb óvodai csoportok aránya Észak-Alföldön (37,6%) és Észak-Magyarországon (34%) lényegesen magasabb, mint a Nyugat-Dunántúlon (24,5%), és településnagyságot tekintve ez az arány lényegesen magasabb a kisebb településeken.
A leghátrányosabb helyzetű 47 kistérségben, 60 településen az óvodák túlzsúfoltak, és legalább 7 olyan település van, ahol a gyermekek száma indokolná, de nincs óvoda. Az óvodai férőhelyek száma lényegesen kevesebb, mint az óvodáskorúak száma. Ezen települések többségén magas a fiatalodási index, több helyen az országos átlagot lényegesen meghaladja a magukat romának vallók aránya, és találhatók szegregátumok.

A halmozottan hátrányos helyzetű, köztük cigány gyermekek korai, hároméves kortól történő beóvodáztatását – a férőhelyhiány mellett – számos esetben gátolja az is, hogy a szülők nem motiváltak arra, hogy gyermeküket óvodába járassák, mert nincsenek tisztában az óvodai nevelés jelentőségével. Sokszor az anyagiak hiánya (megfelelő ruházat, útiköltség stb.) is komoly problémát jelent. Óvodáztatási támogatást azok a családok kapnak, akik gyermeküket 3, illetve 4 éves korukban beíratják és rendszeresen járatják óvodába. 2009-ben mintegy 23 ezer gyermek részesült óvodáztatási támogatásban. Az anyagi és motivációs okok mellett sajnos az intézményi diszkrimináció is jelentős visszatartó hatással rendelkezik. A diszkriminációval szemben jelenleg rendelkezésre álló eszközök nem elégségesek a probléma érdemi kezeléséhez.

Published: csütörtök, április 18, 2019

A roma gyerekek csoportja erősen felülreprezentált a halmozottan hátrányos helyzetűek között. Becslések szerint a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nagyjából fele roma és a roma tanulók majdnem kétharmada halmozottan hátrányos helyzetű. A roma népesség iskolázottsága messze az elmarad a teljes népesség átlagától, a felnőtt roma lakosság 85,5%-a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik.

A roma népesség iskolai felzárkózása még a rendszerváltást megelőző években megrekedt. A kilencvenes évek előtti évtizedekben a romák ugyan jelentősen felzárkóztak az országos átlaghoz az általános iskola elvégzése tekintetében, és a szakmunkás végzettségűek aránya is növekedésnek indult, az érettségit adó középiskolában mindvégig elhanyagolható maradt az arányuk, és így a felsőoktatásban való részvételük is. Relatív továbbtanulási helyzetük azóta tovább romlott. Bár felzárkózásuk az általános iskolában tovább folytatódott, az érettségit adó középiskolába történő továbbtanulásuk 15% alatt maradt, szemben a 80% feletti országos átlaggal. A kevés továbbtanuló roma fiatal nagy része szakiskolákban (szakmunkásképzőkben) tanul tovább. Körükben sokkal nagyobb arányú a lemorzsolódás, mint a nem romák körében. A lemorzsolódás csökkentése és kezelése mellett biztosítani kell, hogy a jó eredményű roma tanulók is a képességeiknek megfelelő intézményeket célozzanak meg.

2009-es vizsgálatok a roma tanulók arányát az általános iskola 8 évfolyamán önbevallás és külső megítélés alapján nyert adatok mentén 9–11%-ra becsülték. A 8 osztályt elvégzett roma tanulók 92–93%-a tanul tovább, míg ez az arány a nem romák esetében magasabb, mint 99%. A középiskola
negyedik évében nappali tagozaton a nyolc osztályt végzett roma népességnek már csak 62%-a tanul, mindössze 40%-ról mondható el, hogy évet sem kellett ismételnie. 2008-as becslések szerint a felsőoktatásban a roma fiatalok 2%-a kezdi meg tanulmányait, s csupán 0,5%-uk szerez diplomát.

Elérhetőségek

Pardo Gyí Projekt

Intézmény-CHRISDIMEN

Integrációs pedagógiai rendszer – segédlet

Óvodai nevelés roma gyermekek részére

Roma gyermekek az iskolában

New item