A jogalkalmazást érintő kérdés, hogy a gyűlölet-bűncselekmények esetében jelentős prob-lémát jelent az alulminősítés gyakorlata, azaz amikor az előítéletes motivációt figyelmen kívül hagyják az eljárásban, és ezért nem a Btk. megfelelő tényállását alkalmazzák, hanem egy enyhébben büntetendő cselekményt.124 Ez a probléma fokozotton érinti a roma kisebbség tagjait E problémára, illetve megoldásaira – a civil szervezetekből álló – Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM) és tagszervezetei számos javaslatot126 fogalmaztak már meg, amelyet eljuttattak az érintett hatóságoknak. A nagy mértékű lá-tenciát tovább befolyásolja, hogy az adatgyűjtési rendszerek jelenlegi formájukban nem alkalmasak a gyűlölet-bűncselekmények valós kiterjedésének felmérésére. Szakmai szer-vezetek úgy látják, hogy a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó hivatalos bűnügyi sta-tisztikák távol állnak a hétköznapi valóságtól. Ráadásul az egyes állami szervek adatai ellentmondanak egymásnak, a problémakör számos vetületéről pedig egyáltalán nem érhetőek el adatok.
Civil szervezetek eseti jelleggel vizsgálják a romák ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekményeket és az azokkal kapcsolatos eljárásokat, ezekről nyilvános adatbázist vezetnek128 és rendszeres jelentéseket tesznek.
A jogalkalmazás területén mindenképp kiemelendő pozitív példaként a GYEM és jogalkal-mazó – elsősorban rendőrségi – szervek közötti együttműködés. A GYEM indikátorlistát készített, hogy ezzel is segítséget nyújtson a jogalkalmazó szerveknek az előítéletes indítékból elkövetett bűncselekmények büntetőeljárásban való felismerésében és megítélésé-ben. Az ORFK képviselői vállalták, hogy beépítik a listát a rendőrség gyűlölet-bűncselek-mény szakvonalának képzési rendszerébe. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az együttműködés a civil szervezetekkel inkább a rendőrség alsóbb szintjein (gyűlölet-bűncselekmény szakvonal) működik. A rendőrség központi szintjeinek, illetve az ügyészségnek az aktív részvétele még várat magára. Pedig az áldozatok érdekeit szolgáló bizonyos intézkedések megtételéhez központi beavatkozásra lenne szükség. Így például gyűlölet-bűncselekmények esetében fontos lenne, hogy a rendőrség célzott bizalomépítő kampányt indítson a gyűlölet-bűncselekményeknek leggyakrabban kitett áldozati csoportok körében, ezzel csökkentve a jelentési hajlandóságból is fakadó nagy mértékű látenciát.
Mindemellett az áldozatsegítés területén is számos fejlesztendő területet találunk. A 2012/29/EU irányelv értelmében a gyűlölet-bűncselekmények roma áldozatai különleges bánásmódot igénylő személy kategóriájába tartoznak. A civil társadalmi szervezetek kifej-tették véleményüket a büntetőeljárásról szóló törvény javasolt módosításával kapcsolat-ban130 és kérték, hogy a gyűlölet-bűncselekmények, valamint a sebezhető csoportok meg-határozása legyen összhangban az Irányelvvel a törvény végleges verziójában. Azonban ezt a módosítást a jogalkotó a büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvénybe nem építette be. Emellett kifejezetten romáknak szóló áldozatsegítő támogatások nem léteznek a ma-gyar jogrendszerben és gyakorlatban. Mindemellett teljes mértékben hiányoznak az állami kezdeményezésű és támogatottságú társadalmi figyelemfelhívó és tudatosságnövelő kezdeményezések, oktatási programok, bejelentési hajlandóságot növelő programok. Pozití-vumként emelendő ki, hogy civil közreműködésével megvalósult néhány képzés, így pél-dául legutóbb a Magyar Igazságügyi Akadémia közreműködésével a joggyakorlatra össz-pontosító, interaktív, szakmai továbbképzést szerveztek civil bírák számára a gyűlöletbűncselekményekkel szembeni hatékony büntetőjogi fellépés tárgyában.
Online tudásbázis