Az antidiszkriminációs elvek széles körben kerültek meghatározásra a magyar jogrendszerben. Alappillérként tekinthetünk Magyarország Alaptörvényére, mint a hatályos magyar jog legfelsőbb szintjére, amely a XV. cikkben garantálja az alapvető jogokat bármely megkülönböztetés nélkül. Az ágazati jogszabályok körében is általános érvényű az egyenlő bánásmód elve. Többek között a munka törvénykönyve is rendelkezik az egyenlő bánás-mód követelményéről. Valamint a polgári törvénykönyv a személyiségi jogok védelme alatt nevesíti a személyek hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó szabályokat. A 2012-ben kiadott Civil Társadalmi Jelentés már részletesen foglalkozott az egyenlő bánásmód-ról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénnyel (Ebktv.), va-lamint a törvény mentén létrejött Egyenlő Bánásmód Hatósággal (EBH).
A törvény az elsődleges és legfontosabb jogi eszköz az Irányelv magyar jogszabályi megfelelésére. Az Ebktv. védett tulajdonságok alapján (köztük: faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nem-zetiséghez való tartozás, stb.) tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Az Irányelvvel össz-hangban tárgyalja a hátrányos megkülönböztetés formáit, úgy mint a közvetlen és köz-vettet megkülönböztetést, a zaklatást, a jogellenes elkülönítést, és a megtorlást. Ezen felül az Ebktv. szektorokra lebontva speciális szabályokat állapít meg, úgy mint lakhatás, oktatás, egészségügy, stb. Az EBH széles jogkörének köszönhetően egy kvázi bírói tevé-kenységet folytat, melynek keretein belül közigazgatási határozatot és szankciókat is al-kalmazhat, valamint perképességgel rendelkezik. Ezzel egy időben az „Alkotmánybíróság, a Kúria (és az alsóbb bíróságok), az EBH, az Alapvető Jogok Biztosa valamint a nemzeti-ségek jogainak védelméért felelős helyettese egyaránt részét képezik a jogvédelmi háló-nak.”
Annak ellenére, hogy a törvényi keretrendszer kötelezettségének eleget téve megfelel az Irányelvnek, és a jogszabályok garantálják az egyenlő bánásmód követelményét, a sok-szor kétértelmű szabályozás, a jogtudatosság hiánya, valamint a törvény hatálya alól fel-mentett bizonyos jogviszonyok mindenképpen kihívást jelentenek a romákkal szembeni diszkrimináció küzdelmében. Az egyik ilyen kihívás, hogy az etnikai hovatartozás nem került be védett tulajdonságok közé, sem az Alaptörvény, sem az Ebktv. esetében, ezzel csökkentve a roma jogvédelem hivatkozási lehetőségeit. Ezen felül azon védett tulajdonságok, melyek utalnak a romákra mint etnikai kisebbségre, nem lettek következetesen használva és célzottan meghatá-rozva. Amíg az Alaptörvényben ‘faj ’és ‘szín’ szerepel, addig az Ebktv-ben ‘faji hovatarto-zás’, ‘bőrszín’, ‘nemzeti kisebbséghez való tartozás’, és ‘nemzetiség’ szerepelnek.79 Ezek közül egyedül a ‘nemzetiség’ került meghatározásra a 2011. évi CLXXIX. törvényben a Nemzetiségek Jogairól, mely kifejezés a régebbi ‘nemzeti és etnikai kisebbség’ megfo-galmazást váltotta fel. A meghatározások nyitott természete azért is problémás, mert az Ebktv. nem rendelkezik az interszekcionalitás, vagy halmozott diszkrimináció lehetőségé-ről. Ennek értelmében az EBH jogesetei minden alkalommal egy védett tulajdonságot vesznek alapul, esetleges halmazati büntetést meggátolva. Így lehetséges az a példa, amikor egy esetben roma fiatalokat bőrszínük alapján való megkülönböztetés miatt indí-tott eljárást az EBH, míg egy azonos esetben nemzetiségük miatt.
Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogtudatosság a romák körében különösen alacsony. Az EU Alapjogi Ügynökségének (FRA) felmérése alapján a megkérdezett magyarországi romák 53%-a gondolja úgy, hogy nagyon elterjedt az etnikai származás alapján történő megkülönböztetés. Ezzel szemben a megkülönböztetés áldozatainak támogatást vagy ta-nácsadást kínáló szervezetek ismertsége a romák körében csupán 15%. 31%-a tudja, hogy van valamiféle jogszabály a hátrányos megkülönböztetésre. Érdemes megemlíteni az EBH „A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése”83 című, 2009-2014 között zajló projektjét, melynek keretében többek között a jogtudatosság kiterjesztésén is dolgozott. Workshop-okkal, országos kampány-nyal, kiadványokkal, jogi és érzékenyítő képzésekkel, és kutatásokkal próbáltak minél több emberhez eljutni. A jogtudatosság erősítésére tett erőfeszítések ellenére, még mindig nagyon alacsony a romákat érő diszkrimináció bejelentése. 2016-ban a roma háttér alap-ján történt megkülönböztetések eseteinek csupán 6%-ában történt bejelentés, vagy pa-nasztétel a hatóságok felé.
Online tudásbázis